Biztonságpolitikai Szemle

Vajon hány ország van pontosan a világon? Erre a kérdésre többféle választ is kaphatunk. Mivel 192 ország rendelkezik ENSZ-tagsággal, így általában-és tévesen- ezt a számot említik a leggyakrabban. Van viszont két kivétel: a Vatikán és Koszovó, melyek független államok ugyan, de nem tagjai a világszervezetnek. Így a 192-ből 194 lesz, amely eredmény azonban még mindig nem teljes. Tajvan ugyan teljesíti a független államiság kritériumát, politikai okok miatt azonban a nemzetközi közösség nem ismeri el, mint önálló, szuverén államot. Ennek a kérdésnek a gyökereit pedig a kínai- tajvani kapcsolatokban kell keresni.

Miután Tajvan, vagy pontosabban a Kínai Köztársaság 1971-ben elvesztette jogát az ENSZ tagságra, egyre inkább elszigeteltté vált. Ezért Tajpej nagy segélycsomagokkal és egyéb ösztönzőkkel arra csábította a fejlődő országokat, hogy azok diplomáciai kapcsolatokat alakítsanak ki vele. Ez azonban egyre nehezebbé vált Kína meggazdagodásával és a tengerszoroson átívelő kapcsolatok megromlásával. (Taiwan and the United Nations - At the United Nations a pragmatic Taiwan changes tack - The Economist; 9/26/2009, Vol. 392 Issue 8650, p52-54) Peking ugyanis az ENSZ Biztonsági Tanács állandó tagjaként a mai napig ragaszkodik az egy-Kína elv érvényesítéséhez, mely szerint Tajvan része Kínának. - írja a Kitekintő. Emiatt határozottan elutasítja Tajvan külön államként való elismerését és egyúttal ENSZ-be való felvételét. A Kínai Népköztársaság Tajvant „Kína egy elidegeníthetetlen részének tartja, egy olyan tartománynak, amelynek előbb vagy utóbb vissza kell kerülnie a központi kormány fennhatósága alá" - írja Jordán Gyula, az elismert magyar Kína-szakértő 1998-as cikkében. A tajvani próbálkozás viszont páratlan kitartásról tanúskodik: az Economist információi szerint 1993 óta 2009 volt az első olyan év, mikor Tajvan nem kérvényezte csatlakozását az ENSZ-hez. Természetesen ez nem azért alakult így, mert Tajvan hirtelen feladta volna a próbálkozást. Az új tajvani megközelítés inkább azt a politikai irányvonalat jelzi, amelyet a 2008 május 20-án beiktatott Ma Ying-jeou elnök képvisel. (Taiwan and the United Nations - At the United Nations a pragmatic Taiwan changes tack - The Economist; 9/26/2009, Vol. 392 Issue 8650, p52-54, 2p)

Ehhez nagymértékben hozzájárult, hogy Ma elnök új politikájával felszámolta az évtizedek óta Pekinggel folytatott csekk-könyv-versengést. Ez a lépés úgy tűnt, végül meghozta gyümölcsét: 2009 májusában az Egészségügyi Világszervezet (World Health Organization - WHO) Tajvannak megfigyelői posztot ajánlott a szervezet plenáris fórumán és ebben a helyzetben a „kínai Tajpej" név alatt jelenhetett meg. A Christian Sicenece Monitor cikke kiemeli, hogy korábban hasonló státuszban lehetett jelen a fórumon a Palesztin Felszabadítási Szervezet és a Máltai Lovagrend, jelezve, hogy Tajvan nem önálló államként vesz részt a szervezetben. 38 év után ez volt az első alkalom arra, hogy Tajvan részt vehetett az ENSZ munkájában. (Taiwan and the United Nations - At the United Nations a pragmatic Taiwan changes tack - The Economist; 9/26/2009, Vol. 392 Issue 8650, p52-54, 2p)

Chien-pin Li tanulmánya rámutatott arra a mozzanatra, amely végül is elvezetett Tajvan Egészségügyi Világszervezet plenáris fórumán betöltött megfigyelői státuszához. 2004-ben ugyanis - bár a nemzetközi szervezet elutasította a Tajpej felvételi kérvényét- Tajvan mégiscsak elkönyvelhetett egy ugyan marginális, de mégsem teljesen elhanyagolható diplomáciai eredményt: az USA és Japán mellette álltak a szavazásnál. (Asian Survey, Vol. 46, No. 4 (Jul. - Aug., 2006), pp. 597-614 )Úgy tűnt, hogy Tajvan humanitárius érvekre építő fellépése sikerrel járt. Tajpej ugyanis azt hangoztatta, hogy ha kizárják a nemzetközi és regionális egészségügyi szervezetekből, akkor a szigetország állampolgárait és a közegészségügyet jelentős veszélynek teszik ki, írja a Christian Science Monitor már idézett cikke. Tajvan továbbá utalásokat tett a 2003-as incidensre is, amikor is a a Egészségügyi Világszervezet tisztviselői a SARS járvány kirobbanásakor azért nem tudtak a szigetországnak azonnali segítséget nyújtani, mert Kína befolyását felhasználva igyekezett visszafogni őket. Az új típusú influenza miatt félő volt, hogy ez újra megtörténik, közölte a New York Times. Chien-pin Li tanulmánya ezen kívül azt is kiemeli, hogy a szervezet életében való részvétellel Tajvan számára igen fontos lehet, hiszen bepillantást nyerhet a szervezet információs rendszerébe, ezáltal képes lesz a betegségek terjedését nyomon követni és megelőzni.

Az Egészségügyi Világszervezet munkájában való részvétel azonban inkább gyakorlati, semmint politikai jelentőséggel bír. A megegyezés egy hónapokig tartó egyeztetési és tárgyalási sorozat eredményként született meg. Tajvan elutasított minden olyan ajánlatot, ahol a Kínai Népköztársaság részeként tüntették fel és azt kérte, hogy a kezdeményező ne Peking, hanem maga az Egészségügyi Világszervezet legyen. (A healthy development.Taiwan and the WHO - A shot in the arm for Ma Ying-jeou - The Economist; 5/2/2009, Vol. 390 Issue 8629, p42-43, 2p)

A kritikusok azonban figyelmeztetnek arra a fontos tényre, hogy az Egészségügyi Világszervezetben való részvétel nincs az államiság kritériumához kötve, vélhetően Kína ezért is engedélyezhette Tajvan részleges részvételét a nemzetközi szervezetben. Lo Chi-cheng, a tajpeji Soochow Egyetem politikatudományi professzora szerint is Pekingé az utolsó szó, és ő fogja meghatározni, hogy Tajpej milyen mértékben vehet részt a szervezetben. Ha Kína elégedetlen lenne Tajpejjel, vagy ha Tajvanban a függetlenség párti ellenzék kerülne hatalomra, Peking azonnal gátat szabhat a szigetország további részvételének a szervezetben - olvasható a Christiane Science Monitor fentebb idézett cikkében.

Az Economist értesülései szerint 2009 őszén hivatalosan is kiderült, hogy a tagsági kérelem elhalasztásán kívül Tajvan az ENSZ szerveihez sem fogja benyújtani csatlakozási kérvényét, amelyeknél ugyanúgy alapfeltétel, hogy tagjaik államok legyenek. Ehelyett csak a két specifikus területtel foglalkozó testületben kíván részt venni: Palesztinához hasonlóan szeretne megfigyelőként közreműködni a Nemzetközi Polgári Repülésügyi Szervezet (ICAO) munkásságában, valamint a klímaváltozásról szóló ENSZ keretegyezményben (UNFCCC). Ma elnök reméli, hogy az Egészségügyi Világszervezet-tagság mintájára példát mutat majd más nemzetközi intézménynek is, főképp az említetteknek. Az Economist elemzése szerint meglepő lenne ugyanis, ha Tajvant a klímaváltozás sürgőssége vagy a légtér szabályozásának fontossága ellenére kizárnák a nemzetközi politikai élet e két fontos szervéből. A légtér szabályozásának ügyét tekintve különösen, hiszen Tajvan a világ tizenötödik legnagyobb központjának számít a légi szállítmányozás területén.(Taiwan and the United Nations - At the United Nations a pragmatic Taiwan changes tack - The Economist;9/26/2009, Vol. 392 Issue 8650, p52-54, 2p) Ez nyilván összefügg azzal, hogy Tajvan a BBC információi szerint a 18. legnagyobb gazdasággal rendelkező ország és a hetedik legnagyobb befektető a világon, gazdasági súlya tehát viszonylag jelentős a világgazdaságban.

Az elemzés során felhasznált cikkek és szakirodalom alapján csak annyi mondható el, hogy nincsen egyértelmű konszenzus arra vonatkozóan, hogy mi is az előnyös stratégia Tajpej számára az ENSZ-hez való csatlakozás kapcsán. Néhány szakértő azonban kihangsúlyozza, hogy a tajvani ENSZ-csatlakozás ügyének feladása nem szolgálja a tajpeji érdekeket. Ez pedig a következőkre alapozható.

Jordán Gyula már idézett, 1998-as, de sok szempontból még mindig aktuális tanulmánya rámutat azokra a kérdőjelekre, amelyek Tajvan ENSZ-hez való sikertelen csatlakozási kísérletei kapcsán merültek fel. A szerző szerint mindenképpen ki kell emelni a világszervezet egyetemes képviseletre törekvését. Hiszen felmerülhet a kérdés, hogy milyen alapon utasítanak el egy olyan országot, amelynek lakossága nagyobb, mint amellyel a tagállamok kétharmada (egyenként) bír? Mindemellett minden olyan kritériummal rendelkezik, amely az önálló államisághoz szükséges: önálló államterület, kormány és államszervezet, saját hadsereg, vagy éppen a gyorsan fejlődő gazdaság. Másodsorban, Tajvan - annak ellenére, hogy nem ENSZ-tagállam - jelentős szerepet vállal az olyan globális problémák leküzdésében mint a szegénység, a terrorizmus, a környezetszennyezés stb. Azt is meg kell említeni, hogy igen jelentős Tajvan segélyezési tevékenysége. Kína ezt olyan „dollárdiplomáciaként" könyveli el, amelyet Tajpej valójában a nemzetközi elismertség érdekében folytat. Jordán ugyanakkor kiemeli, hogy Kína pontosan gazdasági fölénye révén igyekszik ráerőltetni akaratát Tajpejre, vagyis a kelet-ázsiai nagyhatalom ugyanazt a stratégiát alkalmazza Tajvannal szemben, mint amit ő maga is keményen elítél a tajvani gazdaságdiplomácia kapcsán.

Jordán szerint továbbá a tajvani ENSZ-tagság pozitívan befolyásolhatná a két entitás újraegyesülését. Tajpej tagsága ugyanis lehetővé tenné a rendszeres konzutlációt a két állam között, és magáról az újraegyesítésről is egyenlő felekként tudnának tárgyalni. A szerző azt is hangsúlyozza, hogy ez a lépés nem csak a tajvani elszigeteltség mértékét csökkentené, hanem egyben azok a tajvani erők is teret vesztenének, akik ragaszkodnak Tajvan függetlenségének deklarálásához. Ezzel vélhetően Peking arra való hajlama is csökkenne, hogy agresszióval fenyegesse Tajvant - ez pedig a regionális békét és stabilitást szolgálja - írja Jordán Gyula.

Alex Csiang, a tajpeji politikatudományi egyetem egyik tanára, elmondta, hogy szerinte Tajvannak nem lenne szabad lemondania az ENSZ-tagságról. Véleménye szerint „Ma (elnök) meg akarja tartani a jó kapcsolatokat (Kínával) és az ENSZ-hez való felvételi kérelem nem tesz jót ennek." Sokan látják úgy tehát, hogy a tajvani vezetés lépése nem kedvez Tajpej függetlenségének - írja a Kitekintő idézett forrása. Hasonló véleménnyel van John Wu, a Chen Shui-bian kormány egykori washingtoni követe, aki szerint Ma elnök politikája kockára teszi a tajvani függetlenség hitelességét - írja az Economist korábban már idézett,2009 szeptember 26-i száma.

Az ellentétes vélemény szerint azonban Ma elnök politikája csak alkalmazkodott a valós körülményekhez. Ezt az álláspontot képviseli Wu Nengyuan a Fudzsi városában működő Társadalomtudományi Akadémia Tajvani Tanulmányok Intézetének igazgatója is, aki szerint, „Tajvan döntése racionális lépés volt, mert az állandó csatlakozási kísérletek hatalmas pénzösszegeket és erőforrásokat emésztettek fel", írja a China Daily.

Látható tehát, hogy a tajvani csatlakozást illetően megoszlanak a vélemények. Egyelőre azonban az ENSZ-hez való további csatlakozási kísérletek folytatásán kívül- még az is bizonytalan, hogy Tajpej megfigyelőként részt vehet-e az UNFCCC és az ICAO munkásságában. A tajvani kormány ez ügyben már felkérte diplomáciai szövetségeseit, hogy próbáljanak hatni az ENSZ-tagállamokra a két csatlakozási kérelem szavazásánál. - olvasható Tajvan kanadai gazdasági és kulturális képviseletének honlapján. Hogy Tajpej sikerrel jár-e, az már a jövő titka.