Habár a szélesebb körben elterjedt nézet szerint a probléma kezelése saját állami prioritásoknak megfelelően történik a tagállamok részéről, az európai integráció nemzetközi szervezett bűnözés elleni küzdelmének csírái már az 1970-es években megjelentek. 1976 júniusában, Luxemburgban találkozott először a „Trevi Group2, amely egy elsősorban terrorizmus-ellenes kormányközi együttműködés volt a 12 tagállam kormánya az Európai Bizottság, illetve az Európai Parlament között. Tony Bunyan egy 1993-as tanulmányában kiemeli, hogy a Trevi Group harmadik csoportja kifejezetten a nemzetközi szervezett bűnözés súlyos formái ellen jött létre. Az Európai Unió nemzetközi szervezett bűnözés elleni küzdelmében a legfontosabb szerepet az Europol tölti be, nemcsak azért, mert egy a nemzeti egységek munkáját összefogó európai „rendőrségről" van szó, hanem egyúttal nemzeti politikákat kiértékelő, információs rendszereket létrehozó szervezetről is. A véglegesen 1998-ban ratifikált Konvenció felruházza az Europolt az olyan súlyos bűncselekmények elleni küzdelem jogával, amelyeknél szervezett bűnözői struktúra alkalmazása valósul meg és két vagy több tagállamot is érint.

Az Európai Tanács 1999. október 15-16-i tampere-i találkozóján a tagállamok megállapodtak a szabadság, a biztonság és a jog térségének létrehozásáról. Ehhez mindenekelőtt az unió állampolgárainak és a bevándorlók jogainak védelmét, a jogharmonizációt, valamint a transzparencia és a demokratikus kontroll biztosítását tűzték ki célként. A tampere-i mérföldkövek közé tartozik még a szabadságot szintén fenyegető bűncselekmények elhárítása és a közösségi szintű összefogás a bűnszövetkezetek ellen. Szintén a szervezett bűnözés elleni összehangolt küzdelem motiválta a tagállamok ügyészeiből, bíráiból és magas rangú rendőrtisztjeiből álló Eurojust létrehozását. A szervezet egyik alapfeladata a szervezett bűnözéssel kapcsolatos nyomozás támogatása és az ítélethozatal segítése ilyen ügyekben. A 2003-as Európai Biztonsági Stratégia szerint Európa elsődleges célpontja a szervezett bűnözésnek, amely inkább egy belső probléma, ugyanakkor rendelkezik külső dimenzióval is, mint például a határokon átnyúló kábítószer- és emberkereskedelem. A Stratégia kapcsolatba hozza a szervezett bűnözést az államkudarc ('failed states') problémájával, valamint a terrorizmussal. A célkitűzések között szerepel a gyenge államok megsegítése és a demokrácia intézményeinek kiépüléséhez való hozzájárulás a Balkánon és Afganisztánban, mivel ezek a térségek az Európát fenyegető szervezett bűnözés forrásai. A tampere-i célokat meghaladni kívánó 2004-es Hágai Program 10 célkitűzése közül az egyik: a stratégiai koncepció fejlesztése a szervezett bűnözés elleni harcban. Ehhez a tagállamok rendfenntartó szerveinek együttműködését tartja elengedhetetlennek. Jelentős továbblépést jelentett a Prümi Szerződés, amelyet Belgium, Németország, Spanyolország, Franciaország, Luxemburg, Hollandia és Ausztria kötött meg. A szerződés alapja egy hatékonyabb információs rendszer létrehozása a terrorizmus, a határokon átnyúló bűnözés és az illegális bevándorlás elleni küzdelem segítésére. A szerződést egy 2008. júniusi határozat emelte a közösségi jog szintjére.

Korunk sok gondolkodója egyet ért abban, hogy a bűnözés és a szervezett bűnözés mai tendenciáit a kritikai kriminológia tételeivel lehet a legjobban leírni. A kritikai kriminológia alapjaiban definiálja újra a bűnözés és a társadalom kapcsolatait. John Lea 2004-ben megjelent "Crime as Governance" című írása összefoglalja azokat az alaptéziseket, amelyeket a kritikai kriminológia megcáfol. Az általános felfogás szerint a bűnözés inkább kivételes, mint normálisan előforduló jelenség, amely a társadalom perifériájára szorultak körében jelentős. A bűnözés lényege ezen felfogás szerint a társadalmi-gazdasági folyamatok átmeneti szétesése. A fenyegetést külső, társadalmon kívül létrejövő tényezőként ábrázolja. Ez a felfogás határozta meg az Európai Unió stratégiáját a szervezett bűnözés megelőzésében és az ellene való küzdelemben még az új évezred kezdetén is. Az Új Millenium kezdetére szóló 2000-es stratégia szerint ugyanis a szervezett bűnözés beszivárog a különböző társadalmi csoportokba. A kritikai kriminológia alaptézisei szerint - melyeket Larry S. Siegel mutat be Criminology című összefoglaló művében - a bűnözők nem a társadalmon kívül álló, beilleszkedni nem tudó emberek, hanem a társadalmi és gazdasági rendszer termékei, a bűnözés sajátos funkciót tölt be a társadalmi életben. Napjaink gazdasági válsága csak felerősíti azt a folyamatot, amelyben egyre inkább elmosódnak a bűnözés és a más kockázatos viselkedési formák közötti határok. A gazdasági bűnözés egyre inkább úgy működik, mint a szociális és gazdasági élet újraelosztó mechanizmusai. Gondoljunk csak arra, hogy latin-amerikai parasztok ezreinek jelent mindennapi megélhetést a kokaintermelés. Az ENSZ Kábítószer-ellenőrzési és Bűnmegelőzési Hivatala által készített 2009-es jelentés szerint Közép-Ázsiában a szervezett bűnözésben való részvétel túlélési mechanizmust jelent az alsóbb rétegeknek. Ez jó példa arra, hogy a szervezett bűnözés a szegénység elleni szociális hálóként, gazdasági tényezőként jelenik meg. John Lea arra is felhívja a figyelmet, hogy fokozatosan elmosódnak a határok a szervezett bűnözés, a vállalati bűnözés és a törvényes vállalat között.

A bűnözésről alkotott változó felfogás, valamint a változó stratégiai környezet hatására az Európai Uniónak át kell értékelnie a szervezett bűnözés elleni küzdelemben használt eszközöket. Ennek korai megnyilvánulása volt az 1998-as, szervezett bűnözés megelőzésére született átfogó stratégia, amely hangsúlyozta, hogy a bűnszövetkezetek léte nemcsak igazságügyi és rendészeti, hanem társadalmi problémát is jelent, ezért fontos a munkanélküliség és a társadalomból való kirekesztődés elleni küzdelem, valamint a megfelelő oktatás a veszélyeztetett csoportoknak. Az Európai Unió regionális és strukturális politikájában is fokozott figyelmet kap a szervezett bűnözés okainak felszámolása, az Európai Regionális Fejlesztési Alap 2007-13 közötti költségvetéséből 64 millió euró áll rendelkezésre a maffiától elkobzott földek és ingatlanok újrahasznosítására, illetve átalakítására. A pénz háromnegyede azt a programot finanszírozza majd, melynek célja, hogy négy dél-olaszországi régió - Calabria, Campania, Puglia és Szicília - területén javítsa a biztonságot, és elősegítse a fejlesztést. Ezek a fejlesztések láthatóan nemcsak a szicíliai maffia, hanem a Camorra, a Sacra Corona Unita és a 'Ndrangheta bűnszövetkezetek területeit is érintik. Ezek az új kezdeményezések elvezethetnek egy társadalmi aspektusokat is figyelembe vevő szervezett bűnözés elleni stratégia kialakításához, amelyre most nagy szükség van, hiszen a gazdasági válság hatására a bűnszövetkezetek egyre erőszakosabban harcolnak eddig elfoglalt gazdasági-hatalmi pozícióik megtartásáért.