Alig tíz évvel az 1998-as orosz gazdasági és politikai válságot követően Oroszországot alapjaiban rengette meg a 2008. őszétől kibontakozó világméretű pénzügyi, majd tovagyűrűző gazdasági válság. Az energiahordozókból és fémekből származó csökkenő exportbevétel, a hitelválság, a növekvő ingatlanbuborék, a bankszektor válsága, az orosz valutának, a rubelnek a leértékelési kényszere hozzájárult a jelenlegi helyzet kialakulásához - írja Stephen Sestanovich, a Council of Foreign Relations elemzője. A gáz- és kőolajexportra épülő gazdaságot különösen érzékenyen érintette az energiaárak hirtelen esése, amely hatással lehet az orosz gazdaságdiplomácia hosszú távú alakulására, különösen az energiapolitika területén.

Oroszország gazdasága folyamatosan, viszonylag gyors ütemben növekedett a válságot megelőző években, az emelkedő energiahordozó áraknak köszönhetően. Az olajárak nagyarányú csökkenését követően az orosz gazdaság teljesítménye 7,5 százalékkal csökkent 2009-ben. Moszkva vezető tőzsdeindexe a felére esett a május és szeptember közötti időszakban, ilyen arányú esést még az amerikai Dow Jones index sem produkált. A lassan emelkedő energiaárak ugyan talpra állíthatják az orosz gazdaságot, hosszú távon azonban a meglévő energetikai infrastruktúra erodálódásából származó kihívásokkal kell Oroszországnak szembenéznie.

A gazdasági növekedés Oroszország esetében nagymértékben függ az energiahordozók exportjától, amely a korlátozott kapacitások miatt az elkövetkező években csökkenhet. Amennyiben ez a csökkenés bekövetkezik az ipar szerkezetének átalakítására, az export diverzifikálására és a gazdaságirányítás korszerűsítésére lesz szükség az ország hosszú távú felzárkózásának biztosításához.

Az orosz külpolitika ezeknek a gazdasági céloknak rendelődik alá a jövőben. Az alacsony európai kereslet miatt az orosz gazdaság új piacok kiaknázására kényszerül. Már most tapasztalható egy erőteljes gazdasági eltolódás Kelet-Ázsia, elsősorban Kína felé.

Nem véletlen, hogy Oroszország Kínát szemelte ki a kelet-ázsiai térségben. Az 1990-es években gazdaságilag hasonlóan jól teljesítő, energiahordozókban szegény Japánnal még mindig rendezetlenek kapcsolatai Oroszországnak, egy, a második világháborúig visszanyúló határvita, a Kuril-szigetek hovatartozása körül folyó vita kapcsán.

Ezzel szemben Oroszországnak az energiahordozókban szegény, gazdaságilag és katonailag dinamikusan növekvő Kínával rendezettek a kapcsolatai. A hidegháborút követően erős stratégiai partnerséget alakítottak ki, amely gazdasági, politikai és védelmi területekre terjed ki. A két ország közös álláspontot képvisel a be nem avatkozás, az állami szuverenitás védelme, illetve az amerikaiak kelet-ázsiai jelenlétének ellenzése kapcsán. (Goldstein 2005:136-143). Mindkét állam alapító tagja az energiapolitikai és biztonsági kérdésekkel foglalkozó Shanghai Együttműködési Szervezetnek, amelynek keretében rendszeres egyeztetésre és közös katonai hadgyakorlatokra kerül sor. Oroszország ezen felül Kína legfontosabb fegyverszállítója, katonai „know-how" ellátója (Harris, 2005:487).

A stabil kapcsolatokon felül Kína mellett szól, hogy az ország a gazdasági válság ellenére a belső reformoknak és a gazdasági élénkítő csomagnak köszönhetően továbbra is nagyarányú gazdasági növekedést produkál. A növekedés fenntartásához energiára van szüksége, Oroszországnak pedig gazdasága talpra állításához újabb piacra, ahol értékesítheti kőolaj- és gázkincsét. Kína felemelkedése, a BRIC országok növekvő szerepe és a gazdasági válság magával hozta a gazdasági világrend átalakulását célzó reformokat, melyben Kína kulcsszerepet játszik. Kína a térség államai számára megkerülhetetlenné vált; Oroszország felismerte, hogy mind gazdasági, mind stratégiai szempontból fontos Kínával a kapcsolatok tovább erősítése, ennek kapcsán Oroszország szorosabb együttműködést kezdeményezett a kulcsfontosságú energetikai területen.

Ez év októberében, Pekingben, orosz-kínai üzleti fórum keretében 3,5 milliárd dollár értékű megállapodást írt alá a két ország. Ebben - többek között - 500 millió dollár értékű kínai, az orosz pénzügyi intézeteknek adandó hitelről, illetve a közúti és a vasúthálózat fejlesztéséről szóló infrastrukturális beruházásokról állapodtak meg a felek. A találkozón azt is kilátásba helyezték, hogy a jövőben nem dollárban, hanem orosz vagy kínai valutában fogják bonyolítani az ügyleteket. Korábban már Moszkva aláírt egy 25 milliárd dollárról szóló hitel-megállapodást Kínával a Szibériából Kínába vezető olajvezeték megépítésének finanszírozására, illetve Kína 20 éves garanciát vállalt az orosz kőolaj felvásárlására - írja a BBC.

Az „olajat-hitelért" megállapodásként aposztrofált szerződést elemzők szerint egy hasonló gázmegállapodás tető alá hozása fogja követni - mutat rá az HVG cikke. A cikk azt is hangsúlyozza, hogy a készpénzhiánnyal küszködő orosz gazdaságnak és elsősorban az energetikai vállalatoknak nagy szükségük van a kínai tőkére, ezen kívül az alacsonyabb európai kereslet miatt Oroszországnak újabb vevőket kell találnia olaj- és földgázkészleteinek értékesítésére. Kína ebben partner, mivel érdekelt energiaforrásainak diverzifikálásában és az orosz-kínai biztonságpolitikai kapcsolatok mellett a két ország közötti gazdasági szálak fejlesztésében.

A két ország között létrejövő megállapodások várhatóan jelentősen fellendítik majd a kétoldalú gazdasági kapcsolatokat. Kína szerepe az európai és poszt-szovjet piacok mellett felértékelődik az orosz gazdaság számára. Ugyanakkor - mutat rá a Financial Times vezércikke - a két ország között jelentős szembenállásra számíthatunk közép-ázsiai gazdasági érdekeltségeik miatt. A Közép-Ázsiában kibontakozó új játszma gátat szabhat a tartós együttműködésnek, mivel a régiót Oroszország továbbra is saját befolyási szférájának tekinti és gyanakodva figyeli Kína türkmenisztáni és kazahsztáni gazdasági előretörését. További aggodalomra ad okot az oroszok szemében Oroszország gyéren lakott keleti területein élő, mintegy 6millió kínai állampolgár jelenléte.

Összegzésként megállapítható, hogy egy új trend figyelhető meg az orosz külpolitikában: a gazdasági válság hatására a gazdasági, elsősorban energiapolitikai kérdések kerültek előtérbe, melynek következtében nagy hangsúlyt kapott a gazdasági kapcsolatok bővítése az orosz diplomáciában. Elsősorban Kína került az orosz diplomácia látókörébe; az oroszok felismerték, hogy a változó világgazdasági struktúrában Kína nem megkerülhető. Kína a gazdasági válság ellenére is dinamikusan növekszik és aktív szerepet vállal az új gazdasági rend kialakításában. Ugyanakkor felvetődik a kérdés, hogy a válság hatására és a kölcsönös előnyök kiaknázása céljából elmélyült orosz-kínai gazdasági együttműködés hosszú távon hogyan alakul és milyen eltolódásokat eredményez a világgazdasági kapcsolatokban.
Az orosz-kínai kapcsolata számos ütközőponttal terhelt, de jelenlegi érdekeik az együttműködésre késztetik a feleket, mely Oroszország esetében inkább kényszerpálya, mint valódi szándék.

Hivatkozott, nem internetes irodalom:

 Goldstein, Avery (2005) Rising to the Challenge: China's Grand Strategy and International Security, Stanford University Press

Harris, Stuart (2005) China's regional policies: how much hegemony?. Australian Journal of International Affairs. Vol. 59. No. 4